Címke: PCB


2017. Május 27.

Durba-tó új adatok szoftverfrissítés után

írta: Xaint

Ma 14:35-kor ismét mintát vettem az eddigi adatokból, tudni akartam, hogyan muzsikál az új vízhőmérő szonda, illetve, hogy sikerült-e a vízmélységmérő szenzor éjszakai kilengéseit korrigálni a frissített szoftverrel.

Egyelőre most úgy tűnik, hogy minden jó. Íme:

 

 

A 25-ei éjfél után még látható egy negyedik, a léghőmérséklettel fordítottan arányos megugrás a vízmélység adataiban, ám 26-án és 27-én annak már nyoma sincs. A léghőmérséklet adataiból egyébként szépen kivehető egy 24-én záporokkal érkező lehűlés.

Az alábbi képen pedig az összes hőmérő, plusz a vízmélység adatai együttesen láthatók (a doboz hőmérséklet az ATmega beépített hőérzékelőjén alapul):

 

 

 

Címkék: , , ,


2017. Május 24.

Durba-tó adatgyűjtő szoftverfrissítés

írta: Xaint

Ma délután feltöltöttem a mérőeszközre a tegnap említett, 32 mérés átlagát figyelembe vevő szoftverfrissítést. Közben ha már felnyitottam a kis dobozkát, ismét készítettem egy mentést az SD-kártyán lévő adatokról.

Most viszont azon gondolkodom, hogy talán a hőmérséklet kompenzációt is be kellett volna építenem a kódba. De akkor mit csinálnék holnap vagy holnap után, nem igaz? cheeky

Mindenesetre a tegnap megjövendölt kicsúcsosodás beteljesedni látszik:

 

 

Remélem a szélesebb átlagolás csökkenti vagy teljesen eltünteti a zavaró csúcsokat. Azért szépen látszik a vízszint emelkedése.

Persze a történetnek itt sajnos még nincsen vége. Íme a vízhőmérséklet grafikonja:

 

 

Azért 2.5 napot kibírt a házilag kreált "vízálló" hőmérő szondám. Utána úgy tűnik, szépen beázott. Sajnos elfelejtettem, hogy a szilikon tömítőpaszta nem tapad valami jól az ugyancsak szilikonból készült csőhöz. Na de semmi baj, már legyártottam egy másik, fém kupakba ültetett, majd epoxi ragasztóval kiöntött szondát. Remélem ez tovább fogja bírni. Sajnos kicserélni csak holnap fogom tudni.

Legalább az akkumulátor töltöttségével nincsen probléma: wink

 

Címkék: , , , ,


2017. Május 23.

Durba-tó előzetes szenzor adatok

írta: Xaint

Ma, azaz kb. 2 nappal a kitelepítés után gyorsan lemásoltam az adatokat a tóhoz rohamtempóban összetákolt kombinált mérő és naplózó eszköz SD kártyájáról. Egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy egyáltalán működik-e, és nem kuszáltam össze valamit a nagy sietségben, illetve ha működik a mérőeszköz, nincs-e szükség valamiféle utólagos szoftveres vagy hardveres korrekcióra.

Az előzetes adatokból is már szépen látszanak bizonyos jelenségek. Például, hogy a vízhőmérséklet - a mérőszonda sekély vízben való elhelyezkedése lévén viszonylag gyorsan - de kissé lemaradva követi a levegő hőmérséklet változásait:

 

 

Ám ennél egy sokkal érdekesebb dolgot vettem észre, amikor megnéztem, hogyan emelkedik a vízszint a folyamatos töltés hatására:

 

 

Mikor megláttam a fenti grafikont és összevetettem a léghőmérséklet változásával, rögtön eszembe jutott, hogy a hang terjedési sebessége a levegőben nem állandó, hanem függ a léghőmérséklettől (meg a páratartalomtól, stb.) és, hogy talán ez zavarhatja meg az ultrahangos távolságmérő szenzort. A hang terjedési sebessége ugyanis Celsius fokonként kb. 0.6 m/s-al nő:

 

 

Megoldásként a távolságmérésből származó adatokat az aktuális léghőmérsékletnek megfelelően kompenzálni kellene ( ~0.55 cm / °C) a szoftverben. Egyelőre kísérletképpen megpróbálkozok csupán az átlagoló algoritmus módosításával, a jelenlegi kód ugyanis 15 percenként végez méréseket és az előző 9 méréssel együtt vett átlagot veszi, vagyis ~2.5 óra időintervallummal számol. A mérések számát módosítottam 32-re, így minden mérésbe az előző 8 óra átlaga kerül. Ez kb. a grafikonon is látható csúcsok időtartama. Reméljük ettől majd kisimul az a fránya görbe. laugh

A tó vízszintje naponta megközelítőleg 3.5 cm-t emelkedik, ami elég közel van ennek az egyébként Ebay-ről származó ultrahangos távolságmérő szenzornak a hibahatárához. Ám a fenti két anomáliát leszámítva azért jól látható a várt, növekvő tendencia.

A kódot holnap frissítem, illetve újra lementem az eddigi, immár bő 3 napot magába foglaló mérési eredményeket. Természetesen azokból egy újabb kicsúcsosodásra számítok! cheeky

Címkék: , , , ,


2017. Május 19.

Durba-tó vízszintmérő szenzor

írta: Xaint

Május elejére elkészültünk az új Durba-tó medrének kialakításával, így nem maradt más hátra, mint a vízzel való feltöltése. Ennek apropóján ma összedobtam egy AVR mikrovezérlővel működő naplózó eszközt, ami a következő adatokat rögzíti:

  • dátum és idő
  • vízmélység
  • vízhőmérséklet
  • levegő hőmérséklet
  • akkumulátor feszültsége

Mivel gyorsan kész akartam lenni, ezért az egészet egy próbanyákon állítottam össze, egyedi nyomtatott áramkört tervezni és gyártani ugyanis sokkal időigényesebb. És mivel én mindennek szeretek egyedi nyákot készíteni, így el is felejtettem, hogy a próbapanelos módszer mennyivel egyszerűbb és persze szórakoztatóbb mint napokat tölteni pusztán a tervezéssel. cheeky

    

A kis mérőeszköz egy ATmega328P mikrovezérlőre épül (Arduino Pro Mini), ami egyetlen Li-Ion akkumulátorról működik, van benne egy egycellás töltésvezérlő IC (TP4056), 0.5 wattos napelem, valós idejű óra (DS1307), egy JSN-SR04T ultrahangos távolságmérő szenzor, SD-kártya olvasó, illetve egy 433MHz-en működő adó (MX-FS-03V) ami jelenleg nincs bekötve.

Sajnos az ultrahangos távolságmérő stabil működéséhez 5V tápfeszültségre és meglehetősen nagy áramra (~30mA) van szükség  így egy DC-DC boost konvertert is be kellett építsek, ami természetesen csak a mérések idején aktív, vagyis mindössze néhány milliszekundumig. Épp akadt egy használaton kívüli, összeszerelt boost konverterem ami az MCP1640T IC-re épül. Ennek üzemi árama mindössze 19µA.

A hőmérséklet mérését 1N4148-as egyenirányító diódákkal oldottam meg, "rendes" hőmérő IC-nek ugyanis mindig híján vagyok. Egyszerű diódával és egy néhány k-s ellenállással is elérhető az 1 Cº-os pontosság. 

Az egység egy kiszuperált elektronikai kötődobozba került, amit a tervezett legmagasabb vízszintnél némileg magasabban helyeztem el.

A helyszínen még szükség volt egy gyors kalibrációra, mert a távolságmérő a vízszint távolságát méri az egységhez viszonyítva, nekünk viszont az aktuális vízmélységre van szükségünk. Mivel az ultrahangos adó-vevő épp a doboz aljával egy síkban van, így a kalibráláshoz csak azt kellett leolvasni a mérőoszlopról, hogy a doboz alja milyen magasan helyezkedik el:

Vagyis 280 cm (mínusz a mért érték = aktuális vízmélység). A mérőoszlop a tó legmélyebb pontján mért értéket mutatja.

Jelenleg 15 percenként készülnek a mérések, amiből néhány nap múlva készítek egy-két grafikont is.

Ezen adatoknak persze gyakorlati haszna nem sok van, inkább csak érdekesség, a későbbiekben viszont akár a teljesen automatizált vízszint-szabályozás is megoldható lenne az eszközzel.

De az persze csakis egyedileg készített nyákkal!

Címkék: , , , ,


2017. Április 16.

Az etetőhajó vezérlőjének gyártása 2.

írta: Xaint

Ma is sikerült némi előrehaladást elérnem  a hajóba szánt vezérlő pár nappal ezelőtt levilágított NYÁK-jával kapcsolatban. Kész a maratás, a fúrás, a kémiai ónozás, de még a forrasztásgátló lakk felvitelével is sikerült végeznem. Ez utóbbi nem sikerült 100%-osra, de a panel azon részein, ahol igazán fontos, ott nincs probléma vele. Valószínűleg valamilyen zsír vagy koszréteg maradhatott a NYÁK azon részén, ahol a forrasztásgátló maszk nem kötött oda. De ez szerencsére csak néhány tüskesor csatlakozó körüli részt érint, a felületszerelt alkatrészeknél jól sikerült (a tisztítással azért alaposabban kell foglalkozzam a továbbiakban). angel

 

      

 

A NYÁK immár forrasztásra készen áll, bár nem tudom mikor lesz lesz időm az összeszerelésre, élesztésre, hibajavításra.

Ui.: Közben rendeltem a hajóba néhány nélkülözhetetlen alkatrészt: kormánylapát, tönkcső, hajócsavar, 2db. szervo, stb., mert a hajótesttel is foglalkoznom kellene. smiley



2017. Április 11.

Az etetőhajó vezérlőjének gyártása

írta: Xaint

Az utóbbi időben szinte semmi időm nem jutott arra, hogy az etetőhajó projektjével érdemben foglalkozni tudjak, ám - többnyire a rossz időnek köszönhetően - most úgy tűnik, akad rá egy-két napom. Mivel a hajóba szánt elektronika NYÁK-terve egy ideje már gyártásra kész állapotban volt, így csak néhány nyugodt órácskára volt szükségem ahhoz, hogy a tervekből végre kézzel fogható dolog szülessen.

Első lépésként ún. illesztési lyukakat kellett fúrjak a már megfelelő méretre vágott NYÁK-lemezbe. Ehhez most dry-fóliát használtam, melyet a NYÁK egyik oldalára laminálva, egy csak a furatokat tartalmazó maszkon keresztül levilágítottam. Előhívás után a NYÁK különböző pontjain néhány lyukat kifúrtam, később ezeket használtam a végleges maszkok illesztéséhez. A feleslegessé vált dry-fóliát aceton segítségével távolítottam el.

Ezután a NYÁK-lemezt folyó víz alatt, extra finom csiszolószivaccsal tisztítottam meg. A szárazra törölt NYÁK-ot izopropil-alkohollal áttöröltem, majd  megfelelően méretre vágott dry-fóliát lamináltam annak mindkét oldalára. Ezután következett a megfelelő maszkok nyomtatása EAGLE-ből, írásvetítő fóliára. A maszkból mindig két-két darabot nyomtatok, melyeket illesztés után pillanatragasztóval ragasztok össze. Erre sajnos azért van szükség, mert az UV levilágítás során egyetlen réteg toner nem biztosít megfelelő takarást (nem elég sötét). Az egyik oldali maszkot a furatokra illesztve következett a levilágítás, melyet a másik oldallal is ugyanígy megismételtem, ügyelve a pontos illesztésre.
 

        

 

A levilágítás után bedobtam a NYÁK-ot egy kis előhívóba (nálam ez víz + szódabikarbóna), melyben addig tartottam, míg a megfelelő (nem levilágított) részekről leoldódott a dry-fólia. Ez kb 20 percet vett igénybe.

Mivel ez egy olyan pont, ahol a munkát biztonságosan abba lehet hagyni, és a NYÁK-ot félre lehet tenni, ezért a maratást, fúrást, stb. egy másik alkalommal fogom elvégezni.



2016. November 23.

UV levilágító ATmega8-as mikrovezérlővel

írta: Xaint

Elkészült az UV levilágítóm. Sőt! Már a dry fóliához és a forrasztásgátló maszk levilágításához szükséges időket is megkerestem, és betápláltam a kis eszközbe. Ebbe egyébként egy ATmega8-as mikrovezérlő került, 8kB memória bőven elég volt egy könnyen kezelhető, átlátható menürendszer leprogramozására.

 

 

 

A levilágító az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:

  • sima LED világítás, amikor az UV levilágítás nem aktív (LED csíkokkal)
  • Dry fólia levilágítás
  • Forrasztásgátló maszk levilágítás
  • Forrasztásgátló maszk végső levilágítás (final cure)
  • Egyedi levilágítás (egy a többitől függetlenül beállítható időzítő)
  • Hangjelzés a levilágítás kezdetén, végén
  • Hátralévő idő megjelenítése

A levilágítási idők a beállítások menüben bármikor módosíthatóak, melyek az EEPROM-ban tárolódnak, így kikapcsolás után is megmaradnak.
 

      
 

Az UV LED-eket egy 100x100mm-es, forrszemekkel ellátott próba nyákba építettem be, 10x5-ös elrendezésben. A tápellátásról egy 12V-os fali tápegység gondoskodik. Mivel 10db. UV LED-en ~35V feszültség esik, ezért egy DC-DC boost konvertert is be kellett építenem. Az UV LED sorok közé betettem még 5 db. sima, hideg fényű LED szalag darabot is, ezek kellő erősségű fényt biztosítanak, amíg a levilágítandó panel a helyére nem kerül. Az egész fényforrást, a kapcsolóüzemű tápegységgel együtt egy Magnum pálcikás jégkrém dobozának aljába ragasztottam (eredetileg csak ideiglenesen), ami olyan jól bevált, hogy azóta sem nyúltam hozzá. laugh

      
 

Ezt pedig egy "kiselejtezett" szekrény polcába ragasztottam, így nincs útban, nem foglal helyet, és bármikor használatra kész:
 

 

A dry fólia levilágításához szükséges idők megkereséséhez az alábbi maszkot készítettem el:
 

 

A maszkon horizontális irányban pici osztásközök láthatóak, vertikálisan pedig különböző szélességű, a vezetékeket szimbolizáló részek. Ezt a maszkot egy fekete műanyaglappal takartam le úgy, hogy kezdetben csak egyetlen osztásköz legyen látható, majd percenként egyre nagyobb és nagyobb felületet engedtem az UV fénnyel érintkezni. Végül egy olyan levilágított lemezt kaptam, melyen a dry fólia 1 és 18 perc közötti levilágítási időket kapott. Előhívás és maratás után a 7 perces levilágítási időt találtam a legmegfelelőbbnek, így ezt tápláltam a levilágítóba. Így ezzel többet már nem kell bajlódnom. Hasonló módszerrel kerestem meg a forrasztásgátló maszk levilágításához szükséges időket is. A lötstop levilágítása két részből áll. Az elsőben csak annyi ideig tartjuk a maszkkal letakart panelt az UV fény alatt, amíg a nem letakart részek kellően megszáradnak, a letakart területek viszont aceton segítségével még eltávolíthatóak maradnak. A második levilágítási szakaszban a fólia nélkül visszahelyezett nyákot másodszor is levilágítjuk, hogy a forrasztásgátló festék rendesen megszáradjon. Ez az idő annyira nem kritikus, de általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb, annál jobb. Én 10 perc körülire állítottam az ehhez tartozó időzítőt.

Íme a levilágító vezérlője, felnyitva:
 

 

A nyákon lévő forrasztásgátló maszkot még manuálisan, próbapanelbe dugdosott UV LED-ek segítségével világítottam le.

 



2016. Október 04.

Furatfémezés lyukgalvánnal, teszt

írta: Xaint

Mivel addig sem ülhetek tétlenül amíg az ebay-ről rendelt cuccok megérkeznek, kísérletképpen megpróbálkoztam a kétoldalas nyomtatott áramkörök furatfémezésével, galvanizálás segítségével. Az elején leszögezném, hogy ez nem egy tutorial szerű cikk lesz (ez sem smiley), tehát nem célom a teljes folyamatot részleteibe menően leírni, bővebb leírást a furatfémezésről például ezen a linken találsz!

Ezidáig, a kétoldalas nyákok készítésénél a megfelelő furatok vezetővé tételét egy sokak által használt és egyszerű módszerrel oldottam meg. A korábban gyártott nyákok építése során a furatszerelt alkatrészek levágott lábait nem dobtam ki, hanem összegyűjtöttem. Később aztán, ezeket megfelelő méretre vágva, a furatba helyezve, majd mindkét oldalon megforrasztva kész is volt a furatfémezés.

Ez egyszerűbb nyákok esetében nem jelent problémát, a folyamat ugyan lassú, de megbízható eredményt ad. Egy-két tucat lyuk furatfémezését még ki lehet bírni. Mivel azonban az etetőhajóba és a távirányítóba szánt áramkörök kezdenek egyre bonyolultabbá válni, úgy próbálom meg én is DIY gyártási folyamatokat fejleszteni.

A lyukgalvánozásnál a nyers panelt elő kell fúrni, azután a lyukak falát valamilyen módszerrel aktiválni kell (vezetővé kell tenni), végül a galvanizálóba tenni. A panelt azért nem szabad előbb maratni, mert a szükséges rézréteget elektrolízissel visszük fel, amihez a teljes panelnek vezetőnek kell lennie.

A fenti cikkben egyébként az aktiváláshoz egy aktiváló oldatot készítenek, mely egyik hozzávalója a Kálcium-hipofoszfit, igen nehezen beszerezhető (és drága). Ezért én egy másik módszerrel kísérleteztem. A furatok vezetővé tételéhez grafitpor és akril lakk keverékét használtam.
 


Ezek a kellékek bármelyik papír-írószerben könnyedén beszerezhetőek. Megjegyzem, a jobb oldali képen látható akril fényesítő nálam nem vált be, száradás után a keverék ellenállása túlságosan magas volt. Sima akril lakkal azonban ez az érték néhány száz Ω körül mozgott. Az aktivátort végül egy körömlakkos üvegcsébe töltöttem be, amiben ecsetelő is van, amivel a nyáklemezre való feljuttatás is könnyedén megoldható.
 


A gondosan megtisztított, zsírtalanított lemezen előbb ellenőrizzük a furatok tisztaságát. Következő lépésként az ecsetelő segítségével bekenjük a furatokat, amit porszívó (lehetőleg ipari) segítségével keresztülszívunk a lyukakon. Ezt a lemez mindkét oldalán megismételjük. Ezután következik a szárítás, amit én hőlégfúvó segítségével gyorsítottam meg. Ha az elektromosan vezető lakkréteg megszáradt, következik a nyák felületének tisztítása, ami történhet sósavval, és/vagy nedves csiszolószivacs segítségével. A folyamat végeztével valami ilyesmit kapunk:
 

      

      


Ha mindezekkel megvagyunk, következhet a galvanizálás, azaz a permanens, vezető rézréteg felvitele, az egész panelre. Ehhez én a következő galvanizáló kádat dobtam össze (több kép a galériában):
 

     


Sajnos a leglátványosabb lépés, az elektrolízis folyamata közben nem készítettem képeket sad, így be kell érned az üres kád látványával. Ez elektrolitot ugyanis nem tanácsos hosszabb ideig a kádban tárolni. A folyamat közben az elektrolit áramoltatását biztosítani kell, amihez egy mágneses keverőt is összetákoltam, egy 12 cm-es PC ventilátor és néhány mágnes segítségével:

      

 

A keverő extraként kapott még egy LED szalagos világítást. A ventilátor sebessége is szabályozható. A szabályozó segítségével kell beállítani azt a sebességet, aminél az elektrolitban pörgő keverőlapát még a helyén marad, és nem repül le az alatta forgó ventilátorhoz ragasztott két mágnestalpról , illetve aminél a folyadékban már megfelelő sebességű örvény alakul ki.
 


Elektrolitból nekem 4 literre volt szükségem, ami a következőkből áll:

  • 2.8L desztillált víz
  • 320g réz-szulfát
  • 1.2L kénsav (33-37%) 
  • 20-30g Makrogol 3350

Áramforrásként a házilag épített labortápomat használtam, az elektrolízishez ugyanis alacsony feszültség kell, és inkább nagy áram. Kb. 1 A/dm2 áramsűrűségről beszélhetünk.

Az első eredmények mindenképpen bizakodásra adnak okot. A kirakódó rézréteg tapadása jó, csak az egyenletességen lenne még mit javítani. Ennek okozója több dolog is lehet, például:

  • az aktiváláshoz használt grafitréteg folytonossága
  • a folyadék nem megfelelő áramlása
  • furatokban bennragadó légbuborékok
  • nem megfelelő áramerősség
  • az elektrolit összetétele
  • túl rövid ideig tartó elektrolízis

Amint az a fenti felsorolásból látszik, bőven van mivel kísérletezni, hogy végül elfogadható eredményt kapjak, ám ha egyszer megvan a tökéletes módszer, talán végleg elfelejthetem a fentebb már említett manuális furatfémezést.
 

Eddigi eredmény: wink
 

      
 


 

Ami még kérdéses továbbá, az a furatok falára felvitt rézréteg védelme, a panel maratása során. Erre egyelőre két módszer jutott eszembe. Az egyik, hogy az aktiválási folyamathoz hasonlóan, sima festékréteggel vonjuk be a védeni kívánt furatok falát, a másik pedig, hogy a dry fólia képes lesz megvédeni a furatokat a maratás idejére. Esetleg a kettő kombinálva? A gyárak egyébként azt hiszem elektrolízissel felvitt nikkel réteget alkalmaznak a maratás elleni védelemhez.



2016. Július 15.

Kamaz 5511 digitális üzemanyagszint jelző

írta: Xaint

A régi Durba-tó megnagyobbításánál használatba vettünk egy a telepen több mint 10 éve rostokoló 5511-es billencs Kamazt. Természetesen a motor felújítása után. Meg a hidraulika felújítása után. Meg a gumik javítása után. Meg a... laugh

A lényeg, hogy ütött-kopott mivolta ellenére ez a gép szállítja el a legtöbb földet, a mezőgazdasági vontató + billenős pótkocsi páros ugyanis csak igen korlátozott mennyiségig terhelhető.

Amiről persze ez a cikk szól, az egy digitális üzemanyagszint jelző gyors bemutatása, mert a régi analóg mérő sajnos megadta magát. A digitális kijelző házának a régi mérőóra házát választottam. Annak számozott előlapja és minden belső alkatrésze mentek a kukába, helyettük egy egyszerű kör alakú nyákot terveztem, amin a kijelzésről egy 7 x zöld és 3 x piros LED oszlop gondoskodik. Ehhez egy LM3914N típusú 10x LED meghajtó IC-t választottam, amihez mindössze néhány ellenállásra van szükség. Az üzemanyagtankban lévő úszó jeladóval történő gyors kalibrációt követően meg is voltak a szükséges ellenállás értékek. A nyákba beépítésre került még egy 7812T feszültségszabályzó IC is. Összeszereléskor az egész nyákot egy vékony fekete műanyaglappal takartam el, melyen mindössze a LED oszlopnak vágtam ki helyet. Mivel a LED-ek mindig világítanak, a műszerfal háttérvilágítását adó vezetékezést is megspóroltam. A kapcsolás tényleg annyira egyszerű, hogy mást nem is nagyon tudnék róla elmondani, inkább beszéljenek a képek:
 


       

 

Az alábbi kép pedig működés közben készült:

 

 

 



2015. Szeptember 30.

Hitachi akkus fúró átalakítás

írta: Xaint

Unokatestvérem Hitachi típusú fúró-csavarozójában megadta magát az akkumulátor, és mivel új gyári aksit nem akart  venni, így megkért, ha tudom alakítsam át neki Li-ion akkumulátorosra. Mivel szeretem a kihívásokat, így természetesen elvállaltam a felkérést, és nekiláttam az átalakításnak. Mivel az eredeti NiCd akkumulátor teljesen más típusú töltést igényel, mint a Li-ion társai, ezért a töltőberendezés teljes elektronikáját félretettem, kivéve a két darab töltésért felelő lemez csatlakozót, amiket viszont a későbbi használatra kiforrasztottam.


 

 

 

A töltő áramkörnek egy teljesen új nyákot terveztem EAGLE Cad-ben, aminek a méretei és alakja megegyezik a kibontott nyáklapéval így szépen beleül a régi helyére. Azért sem akartam darabjaira szedni a régi töltőt, hogy bármikor vissza lehessen építeni azt, ha esetleg úgy adódik. Amit nem akartam sajátot tervezni, az a kapcsolóüzemű tápegység, az ugyanis külön művészet. Helyette egy kész modult építettem be, ami eredetileg 12V - 2A-es volt, viszont a kimeneti feszültségét beállító zener diódát kicseréltem, és 15.7 Voltra állítottam be. A maximális töltőáramot pedig 1A-re maximalizáltam. Az eredeti NiCd akkupakk 12V feszültségű volt, én viszont 3db. 18650-es típusú Li-ion akkumulátorra cseréltem azt. Ezek sorba kötött kapocsfeszültsége ugyan kicsit magasabb (12.6V), de ez nem jelent gondot. Financiális okokból egyelőre gyengébb minőségű akkumulátorok kerültek bele, melyeken a feltüntetett kapacitás 5000mAh, de a valós kapacitásuk (részben a nagy áramfelvétel miatt is) valahol 1500-2000mAh között lehet. Ezen a honlapon találsz róla részletes tesztet. Darabja 1000 Forint volt, ami szinte ajándék, a csábítóan kedvező ár azonban a fúró üzemidején is visszaköszön.

Na, de nézzük az általam készített töltésvezérlőt. Emlékeztetőül először jöjjön a Li-ion akkumulátorokra jellemző töltési karakterisztika:
 

 

Én az első, PRE névvel ellátott (előtöltési) kondicionáló szakaszt nem építettem be, csak a konstans áram / konstans feszültségű szakaszokat megvalósító részeket:
 


Az egész áramkör alapja egy LM324N Quad műveleti erősítő IC, Ennek első, IC1A műveleti erősítő eleme felel az 1A-es konstans áramú töltésért, mely töltőáramot a 12.5 Voltos kapocsfeszültség elérése után IC1D fokozatosan csökkent. Ha ez a fokozatosan csökkenő áram a kezdeti 1A töltőáram 9-10 %-ára esik vissza, IC1C komparátor működésbe lép és felvillantja a kimenetén lévő zöld LED-et, IC1B pedig kikapcsolja az ő kimenetén lévő piros LED-et. Eredetileg két színű duo LED-et terveztem beépíteni, viszont az nem volt itthon, így maradt a sima piros LED, ami a töltés végeztével kikapcsol.

Íme a nyákterv:

 

FIGYELEM!: Mivel az egyes cellák kapacitása között különbség lehet (gyártási folyamatok, kémiai felépítés miatt), a többszöri töltési/kisütési ciklusok után előfordulhat, hogy egyes cellák gyorsabban merülnek mint mások.  Hogy a sorosan kötött cellák töltése során elkerüljük bizonyos cellák túltöltését, minden egyes cellát külön kellene tölteni. Emiatt a fenti áramkör nem túl biztonságos, használatát nem javaslom. A cellánkénti maximális töltőfeszültséget én 4.15 Voltban határoztam meg, ami egy kicsit javít a helyzeten.